Kipakolunk

Mihelyt neszét vötte érközésünknek Elek, azon nyomban a pult mögé parancsolta a legjózanabb muslincát kisegíteni, oszt átgyütt a tisztaházba üdvözölni bennünket.
- Jaj de jó, hogy itt vagytok, Matyi sógor, mert már féltem, hogy le kell fújni az egész tatarozást, a pénzt meg beleöltem anyagba.
- Nem köl félni sógor, mer gyüvünk mi! Ugyé édös kis feleségöm? Monta is néköm; Matyi tégöd hatökörre sé lehet visszatartani ha segítésrü van szó.
- A másik meg, hogy Terus meg Berci reggel érkeznek, azt sürgönyözték.
- Hát ennek aszt kiváltképp örvendök Elek sógor! Mikor is vót? Eszömet nem tudom miko tanálkoztunk vélük. Talán a lagzinkon ott voltak? nem is tudom, mer olyan homályosan láttam a boldogságtu vagy a pityókátu? Mán nagyon rég vót, talán igaz sé vót.
- No gyere Matyi, az egyik tetőtéri vendégszobába felhordjuk a holmitokat mielőtt meglepi a harmat, vagy a környék kutyái belakják. Aztán majd beszélgetünk a vacsora közben.
Úgy is töttünk, ahogy sógorom mondta, és a holminkat fölhordtuk a szobába, de mán szétpakolni majd Beusom fog, mer aszt ü jobban érti.
Vacsora közben előkerült a komám jó kis itókája, oszt mögeredt a nyelve az egész kompániának. Előkerültek a régi históriák, még Julisom is nevetött a mögesött lány esetin, de szavaiva élve azóta sé bánta mög, hogy mögesött, ez mán Elekrü nem elmondható, mer akkorát hunyorított, hogy aszt néztem ki vagy benyomja a saját szömit vele. Asztán a sógor szavaibú aszt vöttem ki, hogy részömrű inkább amolyan pallérságot köll csinyálnom. Ami abbú áll, hogy ellenőríznöm köll a mestöröket a munka minőségit illetően na mög , hogy né pazarolják az anyagot.
Nohiszen én asztán a körmükre nézök nekik, mer egy–két helyön mögfordultam, legtöbbször nem jószántambú vót a gyors fordulás, de nehéz természetöm aszt örököltem, oszt nem engedök a negyvennyolcbú.
Elek szerint nemcsak munka lösz itt, hanem égy kis kikapcsolódás is, mer most , hogy lösz társasága neki is nagyobb kedve támad a pecázásra a közeli kanyargóson.
Időnkint azé mögütötte a fülem az asszonyok beszéde is akik öléggé összemelegödtek - nemhiába városi jány az én Beusom érti a módját a szófűzésnek - Julis lelköm mög oly áhítatta hallgatja, hogy a tátott szájába a fogakat möglehet számolni, mán amit az idő möghagyott az utókórnak mutatóba. Aszt nem mondanám, hogy fogatlan, de aszt sé hogy fütyülésbe elönné a feketerigó kenyerít. A legújabb fogkefét köllött neki mögvönni, amit a fogorvosok ajánlanak, ezt az „ugorját-amo-dent” a másikra.
Olyan édösen mongya, hogy Matyi, valahogy úgy, mint egy távoli vonatfütty közeledésit löhetne hallani. A lényög az, hogy jó asszony és punk-tum.

Íródott Dorongváron, Elekéné a Nefelejcs uccába…