Maszong József    Matyibá

Möggyanusítanak de nem hagyom.

       Már napok óta töröm a fejem a családi cimörön, de séhogyan sé jut eszömbe, pedig ahogyan könyöklök a pulton oszt végzöm a dógom, mármint a pallérozást amive az Elek mögbízott, hát még a gondolat fényösítő poharakat is hiába hijom segítségü.
 Nem hogy csiszolásukkal fényősítenék az elmém, ellenkezőleg, délutánra mán a bejáratot is összetévesztöm a kijárattal. Nagy a hőség is Dorongon, hetek óta egy csöpp eső annyi nem esött. A madarak a fészök szélire rakták a tollukat oszt annékü röpdösnek, de ez hagyja ám, amit az éjjel láttam az mán mindön képzeletöm fölü multa. Lakik ugyanis a kertben valahun égy sünkutya pár, oszt éccaka vadászútjukon mindég végig koslatnak az ablakom alatt nagy szuszogássa, mint égy kis mozdony. Most ezen az éjjelen se csinyálták másképp csak tüske nékül a zekéjük a válukán átvetve az állam egész a könyöklöig leesett.
Röggel mondom is Beusomnak !, - hallodé te asszony, - oszt az éjjeli látomásom elmondta néki. Bár né úgy töttem vóna. Mer amit kaptam.
- bolond vagy Té Matyi, - mondta már hányszor rossz vége lesz a sok szemcsiszoló pohárnak, de legfőként ami benne van annak. Ha így folytatod neked is rá lehet könyökölni a májadra akkora lesz, asztán úgy jársz, mint a Gülüszemű Bandi.
- ne zsörtölödj asszony, tudom amit tudok,- oszt nem vagyok én az egésségöm ellensége, úgyhogy mátu csak annyi fényösítöt vöszök magamhon amennyit a munka mögkíván, - no mög én.
- úgy ahogy szoktam, hangosan gondokodtam, oszt tanáltam mondani…, - ha jó vélekszök valami madár vót a címörbe,, jaj erre Beus is bekontrázott,
- az biztos, hogy madár volt a címeretekben, mert ahogy elmesélted az apád se volt egy „jómadár” aztán lassan te is túlteszel rajta, csak a fehérnépet ne merd kerülgetni, mert a sepröből a cirokmagot kiverem a hátadon.
- erről jut eszembe Matyi, - te kujon… ha igaz a szóbeszéd , hogy a Borcsa szoknyája alatt kerestél valamit, - mert szerinted a fémpénz gurult el alá , de ha nem akkor hamarosan táncol a seprű !
- szó mi szó, sokáig tartott míg mögtanáltam a százast mi bé gurult alá, mer akartam, - de mögérte a fáradságot a látvány , míg kerösgéltem. Borcsa mög érözte, hogy most mire mögy ki a játék , oszt csak úgy tötte-vötte magát, még belé is pirúlt.
No kanyaroggyunk vissza a fontos dógokhon, mer az van bűvibe. A tatarozás ölég jó stádiumba van, hála neköm az áldozatos figyelésömnek.
Monta is Elek, - te Matyi nagyon jó pallér vagy , csak így tovább. Igen, mer a Dorongvári napok és a Várdombi Esték nemsoká kezdödnek és mán a faluban alig van kiadó szoba. Messzirű gyünnek a turisták műélvözni. Mer itt vendég szerepölnek a turnyéjukat mögszakítva a „ Négybalkezű Hegedűsök” kvartettya, mög Ordonka Orsolya gordonyka művésznő aki a „ kalocsai ötújjas” játékárú hírős. Csak aszt né kérdözzétök milyen az, - hát ötújjas, - szerintem ha hat vagy négy lönne neki az atrakció a javábú, de így ? – a fen sé ismeri az úri gusztust.
Lösznek itt tűznyelők, akrobaták, bajvívók, mög erős embörök , akik nagy köveket emelgetnek oszt közbe úgy rotyognak, hogy csak úgy ropog, mint a géppuska a hátsójuk.
Elek úgy döntött, hogy égyenlőre a mestörök vonuljanak lé, és takaríjják el a hulladékot.
Oszt ha lébonyolódik a röndözvény sorozat, majd visszagyünnek oszt folytathatják.
It gyün el asszonyok dóga, hogy kiszépíccsék az ivót, mög az étkezö helységöket. Oszt gyühet az úri közönség. Neköm mög mos mán elgyün az időm, mer saját dógaimra jut majd több belüle.
A cimörre mög mögvan a tervöm, az áldóját…hát darú vagy kócsag vót benne, - no majd möglátom melikke néz ki jobban. Aszt hiszöm a kócsag mellött szavazok, mer az olan kecsös mög finom, mint én léginy koromba.

Íródott Dorongváron, a Nefelejcsd el kifizetni amit ittá korcsmában…mög mosmán étterömben…