Maszong József Matyibá…

Egy kicsinyt a falu életirül is…

Íródott , Dugványházán, Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás portáján…
Címzöttek : V.N. Homokháthy Terus
Durúzsháza, I. Lipót u. 3/A.
V.N. Homokháthy Zsuzsanna
Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.
V. Sövényrétsághy Lara unokatesvér
Dragonyvár, Várárok sétány

Nagyon szégyölöm magam elöttetök drága tesvéreim, hogy mindég csak magamrul írok, oszt szeretött falutokrúl ahun annyit játszottatok, egy szó említést nem töszök, pedig lönne mit mesélni…
- Isten őrizz, hogy pletykára gonduljatok,- arra én nem vetemödök. Méghogy kiböszéljem az embörtársaimat, aszt nem. A Dorongi Kúrírba úgy is benne van mindön ami történik, ami mög nem , ahhon ott a téléfony oszt elmongya nékik az embör, hogy néhogy kimaraggyon.
Mán ti nem emlékszötök a Tejfölös Márisra, mer az pár éve telepödött lé nálunk, de hogy minek aszt ő sé tuggya, mer van ebbül a lökött fajtábul ölég itten.
Az történ ugyanis, hogy Máris nagyon modern akart lönni, oszt nemhogy a hagyományos módszert választotta vóna a kótlóssal, - hogy bé varrja a szömit, - mer ü humányus aszt monta, szerintem mög égyszerüen lökött. ( erre mongyák, nem hülye csak a kuplungja csúszik)
Történt ugyanis, hogy elmönt a patikáriushon, oszt kért tüle tyúkszöm tapaszt. Képzelhetitök úgy néztek ki a kotlók, mint hajdanán a végvárak alatt a törökök, még szöröncse, hogy a Surnyák török kiskakas ösökkel röndölközik oszt tudott még égy-két szót vélük kotyogni.
Oszt ölég vót , hogy Pirula Ila mérögkeverő, csak égy pár vénasszonynak elmongya a patikában, mán az egész falu arrúl beszélt.
Kedvös lelköcskéim a temetközési vállalkozóra mán azé emléközni köll nektök is, mer az ögész dinasztyia eszt művelte mióta az eszöm tudom. Szerintem az ős Földelő ásóva gyütt a világra, mer a Jenőnek mán az óvodában is ásó vót a jele. Innét jut eszömbe, hogy milyön a sors a feleséginek a Dagatt Julisnak kancsó vót, hát olyan is lött, mint égy miskakancsó.
Ha mán náluk tartunk elmondom a pletykát ami járja a korcsmátul kezdve a borbélyig mindönütt.
Vasárnap lévin Jolit elkisértem a templomba, mer az szömbe van a korcsmával, hogy mindketten hallgassuk a harangozást közelrül.
- Hogy is mondjam…én a poharakét, ü mög a harangozó hamis játékát, de errül majd később.
Ahogy poharazgatunk, oszt közbe ájtatosan nézünk a pályinkás üvegre, - begyütt az ajtón…mit begyütt béviharzott Földelő Jenő, oszt nagy hangon béjelentötte, nem az ultit, hanem a gyerök születésit. Mondanom sé köll, mán mindönki tudta rajta kívül, éggyesök még aszt is hogy nem ü a papa… - hanem a rundó jókor gyütt, mer a gigánk épp mögmozdult a harangszóra, oly szépön játszott Kötél Pista rajta. Poharozgatás közbe möginvitálta az egész kompániát babalösre. No föl is kereködött a társaság a korcsmáros legnagyobb bánatára, oszt elvonúlt a gyerökös házhon…
- Aszt nem mondom, hogy kitörö örömme fogadtak bennünket, de Jenő mindönáron dicseködni akart, hát annak ára van, méghozzá nagy, mer amit ott láttunk..
Beigazolódni láccott a föltevésünk, hogy gyerök apja nem ez a jámbor sírásó.
- Hát akkó ki ?, - kérdöznétök jogosan.
Az, az első látásra kiderült, hogy a szöme az árulkodik, mer valahogy úgy néztek ki, mint akik versenyöznek égymással melik merre szaladjon, oszt a faluba csak égy embörnek van ilyen Bicögös Vilinek a postásnak. Ez a fölismerés nemcsak belém vágott , hanem a társaság többi tagjába is, mer égyhangúlag mögszavaztuk, hogy vissza a korcsmába, oszt sűrű bólogatások közepette távoztunk, mer röhögni mégsé illik. Mer a legszöbb öröm a káröröm, mer nincs benne sémmi írigység, mög addig jó míg másná van ilyön baleset.
- Tuggyátok lelköcskéim sajnálom a Jenőt, mer annyira jámbor embörségös, hogy eszt nem érdemölte ki.
Épp időbe értünk vissza, mer a misének is vége lött, oszt a népek tódultak ki a templombúl , köztük Jolán is, aki karon ragadott, oszt mögindult vélem hazafelé, szerinte a mögtérítés uttyán.
- Mesélöm neki a történteket, ü mög csak szörnyülködik…
- Hallod e te Matyi…a tisztölendő pont errül prédikált..
- Errül ?,- Te Joli hunnét tud a tisztölendö a Vili mög a Dagatt Julis viszonyárúl ?
- Nem arrul beszélök, Te lökött, hanem a paráználkodásrúl, aszt prédikálta…
- Ja !!! ,- arra mög ráérünk abbahagyni, ha olyan idősek löszünk, mint a pap, - addig mög igöncsak művelni köll… téma lécsukva Joli…
Ilyön kedélyösen bandukoltunk haza miko is szömbegyütt vélünk a falu kisdobosa, oszt elszótta magát a legújabb hírrül, hogy hetfün aszt köll néki kidobolnia, hogy nagyszabású búcsú lösz a jövő hétvégin, ami égybe háromnapos ünnep is lösz. A búcsúval nem mondott újat, mer az évvégi mindég ilyenkor van, - hanem a részletökkel mondott újat.
Először is nagyon sok mutatványos, mög vásáros lössz , sátrakkal…
- másodjára mög…
- Drága lelköcskéim a hír az, hogy az arisztokrácia is képvisölteti magát. Aszt nem tudom mi , mer mégcsak az araszrul hallottam, de löhet, hogy ez más mértékögység, ( vagy arasztokráciát mondott nem tudom)
- Gondulom a tudásé !, de errül teljösen nem vagyok még möggyözve.
Légyünnek a Dragonyvárbúl is a lakók, oszt ük lösznek ezök a fura nevü szervözet tagjai.
Lehet, hogy csak égy szekta, szokta mondani a Penge Jóska a borbély, mer ü asztán csak tuggya, - mer ki mer ellenközni vele mikó beretválja az embör képit.
Egyébkint is, annyi hírt sénki nem tud , mint ü. Aszt is tüle tudom, hogy nemcsak a Fogatlan Boris került az első hónál löncsvégre, hogy puccéron mögfüdött annak reményibe, hogy kívánatos lösz az elkövetkező esztendőben, hanem sok igöncsak fájíntós mönyecske, oszt a helyi bádogosipartestületi lap decömberi számában lösz látható.
- Melik ez a lap, nem hallottatok rúla ! Pedig ez mán régi…így mond é valamit Pléh-boy…!
- Na kapise ! ahogy mongya a művelt olasz..
- No Joli akkó kipucolkodunk itthun a hétvégire, mer légyün a várbúl a rokony is , oszt möghíjjuk a kompániájáva ebédre…
- Ennek látod Matyi én is örülök, mer legalább úri társaság is lösz éccör nálunk, nemcsak ezöket a lökött haverjaid kerülgetöm.
- Hallod-é Mátyás ?,
- Mit kéne hallanom?
- Légyün a Hibernáthy gróf is?, - akirül az hír járja, hogy kiválló céllövő !
- Az mán túlzás Joli, hogy kiválló, mer amit tudok a Dugványi Kúrír sportrovatábúl az nem ögészen eszt rögéli rúla.
- Hát mit Te plétykafészök !, - sokszó roszabb vagy Matyi, mint égy öregasszony !
- Ugyanis aszt írta a tudósító a legutóbbi íjjász versönyrül, a Té kis mestörlövészöd, úgy nyert, hogy léfizette a favágókat, hogy aszt a tölgyfát, amin az ü céltáblája van, aszt ha ölég
gyorsan viszik a nyílvessző után a királyi kegyön túl, komoly dénár mennyiség üti a markukat.
- No lelköm ez a hír..oszt ottan nem nagyon mernének valótlant mondani a kurírnál.
Drága lelköcskéim aranyos testvérkéim. Amint vége az ünnepnek, írok kimerítő levelöt, oszt beszámolok a tövitűl a högyéig a dogóknak.

Maradok szerető tesvérötök, a Matyibátyátok.

Kelt, mint a kalács Dugványházán, Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás portáján…