Maszong József  Matyibá

Drága testvéröm ! Teruskám.

Nagyon mögdöbbentöttek a hírök amik eljutottak hozzám. A Zsuzsim állapotja igöncsak aggaszt.
A vót asszonyomon mán segejteni nem löhet, mer mögindult a világot jelentő dészkákon léfelé. Mánhogy úgy érvényösül, ha szoknyáját emölgeti mög huzigáli léfelé mindönféle hosznyiknak.    Próbálnának én alám nyúlni, ha én nem akarom, aszt hiszöm mögszámolnák a nappali csillagokat is garantálom nékik. Mög aszt amit ott lelnének nem tönnék ki az ablakba, ugyi? Igöncsak izgatott lönne valaki ettül, - könnyen elképzelhető,  hogy nem én.
Jaj lelköm galambom édös tesvéröm. Az aggaszt legjobban, hogy az antifingusz gyükeret elküdtem Zsuzsinknak, hogy fözzék belüle téát. Oszt aszt írja a lelköm, hogy nagyon jó csak az a baja, hogy a trillát vötte ki belüle, de a bukéja mög maradt, oszt  hogy a göriny is szömgyulladást kap úgy csípi a szaga, mög a vak is eltapogat rajta akár Mockváig is, legalább is úgy mongya messzire. Ajánlottam néki, hogy igyék rózsaolajat, de attu mög fosik a lelköm. Habár árulnak derékra rögzíthető, mindönféle cicomás extra kivitelű kombinált  un. „ muff&fosi”féket, ami két alak követő lánconlógó dugó.  Nem tudom mit tögyek vele.
 Nem hagyhatom sorsára, habár sokszor mögérdemölné.
Lassanként szödöm föl a híröket, mer hosszú vót az idő amit nem töltöttem itthun, oszt a faluban mindég történik valami. Az embör ha pikáncsosat akar akkó az embörök közé a kocsmába, ha mög igazi kavarós pletykát akkó csak az ablakot köll szélösre tárni, oszt hallgatni az Égyfogú Borcsát mög  a hír szállítóját a Rica Marist.
A minap azt beszélték, hogy tán szüreti bálra készülnek a szomszéd faluva közösen, hát abbú lösz a haddel-hadd. A tavalyi után is ölég sokszó fordult az ügyeletös mentő.
Most a tavalyi esetöt tárgyalják éppen amin derült az asszonynép napokig. Tudom , hogy disznó dógok gyünnek mer olyankó a Boris csettinget a nyelvive, hogy hogyan? ,- hát úgy,hogy az égy foga mellett kifittyen a nyelve oszt miko húzza vissza mögakad abba az égy sárga fogába aszt nekicsapódik a lélógó pofanyelinek…mi a pofanyele ?,
- hát biz az a nagy bibircsókos orra szögínynek, amihön az ilyen francos papérzsepkendő nem igazán jó, mer aszt kiszakíjja, oszt mán elnézést de a tartalom akkorát csattan a födön, mint gyerökkorunba a huppalánta. Na most aszt mondjam el milyen vót? Hát sárbú csináltunk égy gombócot, abba égy likat, oszt jó nagyot belépöktünk, oszt a földhözcsaptuk, az adta aszt a hangot hupp…na.
Visszatérve Borisékra, épp Rica Marissal azon élvezködtek, hogy szomszéd faluba vot az illető vendégségbe, oszt nálunk a faluba sikerült néki röndösen beszödelödzködni. A szöröncsétlen az árokparton vizölés közben elszunnyadt oszt úgy ahogyan vot, a törpevízműje kinn a placcon, oszt horkolva elaludt. Három falubéli asszony mög eszt möglátta oszt égybül tartottak egy kis röpgyűlést fölötte. Eszt hallgatta ki a Maris. Aszongya az égyik asszony a Julis, - jókora micsodája van ennek az embörnek,- nem tán a Gyula az? – erre a másik,- az nem löhet lelköm a Gyulát múlt hétön a guta ütötte mög ! Harmadik asszony tán az vot a leghuncutabb, - aszongya, ahogy elnézöm a micsodáját, szerintem ez idegön, mer ha falubéli vóna akkó ziher, hogy fölösmerném…
- micsoda népök vannak,- hallom így a Boris, de a nyelve izgalmába úgy csattog, mint a postás Vili biciglilánca.
- mit aggya a szentöt, magát mög nem olyan régön még a Bicebóca Vince  kezelte, isten nyugosztalja szögényt, mer aszt sé a munka vitte el.

 De hogy a pokolban ha mögmutta a kend képit az ördögnek, szerintöm mindönhuvá kedvezményt kapott, mer az ördögnek is van ízlése, az mán ziher.
No idöje lösz utána néznöm a házkörüli dógoknak, de legfőképp a hordóknak, mer köll az újnak a hely. Ki köl takarítani, mög kénözni, no mög amik ezze járnak . Erre aszt hiszöm Habókos Vendöl lösz az alkalmas, mer a maradékot nem köll kiönteni, aszt mögissza , oszt így a meló nem kerül néköm sémmibe, Vendöl jó léissza magát , oszt addig Jolánkáva a feleségive összedugjuk a fejünköt mög miegyeböt, oszt összeállítunk égy jó szüreti programot. Mindönki jó jár ahogy szólás mondi errefelé „ a gödény az italát ; kecske a káposztáját” mögkapja.
No mögyök édös lelköm tubicám aszt ahogy manapság mongyák béinditom a „szüreti prodzsektöt” Matyi licönc alapján.

Maradok szerető tesvéröd Matyi…

Kelt, mint a kalács ,íródott mos mán itthun , Dugványpusztán…