Maszong József Matyibá…
A Nagyréti búcsú …
Címzöttek : V.N. Homokháthy Terus
Durúzsháza, I. Lipót u. 3/A.
V.N. Homokháthy Zsuzsanna
Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.
V. Sövényrétsághy Lara unokatesvér
Dragonyvár, Várárok sétány
Drága tesvéröm, édös hugicám. A szüret után nagyon el vótunk foglalva a házkörnyéki dógokkal, aszt így nem jutott égy szemernyi idő sé a levél írására.
Hirtelen gyütt ránk a hideg, asztán mög a hó. A Dugványi nagydombon lött vóna a búcsú, de emiatt a faluvégi legelőre helyöződött át a röndözvény. A kisbírónak annyiféleképp ki köllöt dobolni, hogy valamelik hangjegy kiszúrta a bűrt rajta, oszt mivel évvége gyün, a píz mög elfogyott a faluházán így a hírök a Hajnali Harsonába jelönnek mög.
Aszt mög igön kevesen járatik házhon, ezé a falutanács mögszavazta az ingyönösségit, amíg a kisbíró dobjára nem kerül új kutyabűr.
Ez mög asztán teli van hírdetéssel emiatt, az olvasható cíkk mög igöncsak kevéske.
Az is a legtöbbje aszt forcirozza , hogy miko ki mongyon lé, de az falrahányt borsó, mert sénki nem mond lé marad mindön ahogy vót.
Hanem égy cíkk nagyon fölkeltötte a figyelmöm, amit a fővárosbúl idelátogatott újságíróféle készítött a falu legnépösebb családjával. Na mögpróbálom idézni...
Aszonygya, hogy…
- Mongya asszonyom, maga is nagy családbol származik ?
- Igen..tízen vótunk tesvérök.. az úgy vót, hogy apám miko szabadlábon vót mindég gyütt égy tesvérke..
- Hogy tudja megjegyezni ezt a sok nevet..tízenkét gyerek…és látom várandós most is…
- Ó hát kéröm ez égyszerű…Pistike mind..
- Pistike ? - A lányok is ?
- Azok is hát…Pistike ebéd..Pistike indulás iskolába..Pistike stb…
- No és ha fegyelmezni akarja őket akkor is Pistikének hívja őket..?
- Nem akkó a vezetéknevűkön szólítom üket..!
Ez onnét jutott eszömbe még, hogy a Pistinek a továbbiakban jelentősége van.
Miután az újság is léhozta, hogy a búcsú mög lösz tartva, azúta özönlik ide a rokony, de legfőképp a hívatlan, oszt hozza a kölök hadat is magával. No ezáltal a falu olyan mint égy nagy kirakodóvásár a kölkök mög lé s föl a főuccán oszt csak dobálik a hógolyókat, mintha az ablakos bízta vóna mög üket.
Mi sé vótunk szűzek ebbül a szempontbul, mer Jolinak valami távoli rokonya beállított három olyan kölökkel, hogy amerre möntek beolvadt a hó abban a minutában, úgyhogy hiába kérlöltek, hogy mönnyünk föl a dombra szánkózni, hát arra nem mertem vállalkozni, mer a rajta lévő hó mind ráolvadt vóna a falura, oszt télvízidejin az árvízet nem vállalnám föl.
A Bundás aszt ugatta, hogy Matyibá mongyon lé , mer nem bír a kölkökkel, oszt a sok vinnyogástúl hangszálgyulladása van mán.
A Surnyák sé hajlandó kukorékolni, ami nem lönne baj, de mivel a farktollára vetött szömet a két fiú, ezé fölháborodásában sztrájkra búzdította a tyúkokat , akik nem tojnak csak görbét.
Magamban azé jókat röhögtem Jolin, mert az ángyikájának a lánya még rajta is túltött
beszédösségbül. Marcsa, mert hogy így hívták, röggel jókora levegőt vött , oszt csak ha falat került a szájába addig vót csöndben, de akkor gondolom csak azért, mert a nyelvit féltötte a harapástul. Máskülönben tojt vóna az illömre, hogy teli szájjal nem beszélünk.
Na az ellentetje vót a férje, szögíny ügy ült a kemence padkán, hogy időnként mögsajnáltam, mert mintha beletörődött vóna a sorsába. Na mikó Marcsa beszólt, hogy né öntsek néki több bórt , akkó odacsaptam az asztalra, oszt benne reked a szó, de csak égy pillanatra asztán mondta a magáét, de kit érdekölt az. No hát így álltunk a vendégökkel.
Hát ebbül kifolyólag tönnöm köllött lépésöket a mögoldás ügyiben, ami a következő lött.
Maradt jobb híjján a vásár, amit valaha KGST piacnak hívtak, gondultam kiviszöm üket, hogy lássák mit nem kapnak.
Ez az én találmányom. Kinn van jó levegőn a nép, járhat gangosan, a szömit is hízlalhatja, csak bukszám nem vékonyítja. Csakhogy a kölkökkel eszt nehéz mögértetni.
A nagy forgatagban vót itt mindönféle keresködő , mán nemzötiségre is. A portékárul nem beszélve, kezdve a vetközös tolltúl a valódi aranygyűrűig. Hát anná mán csak az én aranyerem csillog jobban, mer az legalább valódi.
Alig tudtam a Pista gyerököt elhúzni ahun ez a szűkenlátó tipusú kereskedő árult.. bezzeg az rácsapott a frisshúsra…
- Gyere be, leni olcó minden..nem szok ez nem drága, cak neked ennyi, veni meg ifiúrnak írni vele cépen…
- Majd adok én az ifiúrnak olyan szépírást vetközös tollal…
- Akko veni neki szok szok cép cillagszor..leni kici, naty , még leni illat is neki…
- Persze majd felgyújtatom ezökkel az ördögökkel a házam…
- Pista rámnézött azza a nagy barna szömivel, nem mondott az sémmit, de benne vót mindön..
- Na mögvöszöm aszt a tollat de aztán csönd…
- Látta ezt a kis vágottszömű , asztán új lendületöt vött…
- Jaj úraságod a kici lánkának is valami kici ajándék..van tászka…leni hosszú szál melegíteni kici nyak…
Na gondoltam oda a nézelődésnek, lerázni nem lehet, mer mintha föl lönne húzva mongya csak mongya. Elgondulkodtam , lehet hogy a Jolinak is ez az őse, mer ez is égy levegővel képes az összes portékát végig sorolni.
Csakhogy szabaduljak kapott egy sálat , természetesen a másik fiú is tollat. Na majd kapok otthon érte, de legalább fölbosszantom üket is asztán máskor nem bízzák rám a kölköket.
Ennél mán csak az igazi cetterös edényt árulós déli szomszédunk rosszabb.
- Drága naccságos úr…végyén a naccságos asszonykájának igazi edinykészletöt.. magának olcson adom.
- Nem köll …van lábasunk ölég..
- Naccságos úr… akko van éjjel látó kukkerunk, akár a másik falujig is ellát vele…
- Ezzel mögfogott a zsivány ! – Mert nem tagadom gyorsan átsuhant az agyamon, hogy mennyi mindönre tudom majd használni. Hosszabb alkudozás kezdődött a kissé barna eladó, (de löhet, hogy csak fény esött rosszul rá),mög köztem. Mivel neki eladó vót a portéka én mög nem vótam hajlandó többet fizetni , így kénytelön vót belemönni a vásárba.
Mán ideje vót odébb állni, mer a mutatványosok felöl hangos éljenzést a légáram.
Ha jól sejtöm az elökelő vendégök gyüttek mög, akkó pedig jó lösz igyeközni oda, mer mindig történik valami különlegös dolog.
Drága lelköm édös kicsi húgom, míg odaérünk lézárom a levelöm, majd innét folytatom.
Kelt, mint a kalács Dugványházán, a Nagyréti búcsúban…
