Maszong József  Matyibá


Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás bálba mögy…na



- no kedvös hugicám édös galambom, eszt az éccakát is túléltem,- hogy ez a Joli mit művel, oszt még aszongya kissé fáradt. Mi lösz ha kipihöni magát, - hát az „ Eláslak” vállalkozásnak löszök a vendége az tuti. Ami aszt illöti , takaros égy mönyecske aszt mög köll hagyni, oszt akként köl ütet öltöztetni is, úgyhogy ma elmönünk a Virág Jucihon oszt a legjobbik kelmébűl csinyáltatunk néki olyan puccos cuccot, hogy az egész környék embörinek úgy köll fölkötni az állát. Én is kirittyenök ám, hagy lássák a népök nem akárki V.N.H. Mátyás. Fölvöszöm a temetésömre félretött fekete öltönyt oszt hozzá aszt darutollas kiskalapot amit tüled kaptam, -aszthiszöm valami ünnepi alkalombú. Emlékszöm miko legutóbb végigmöntem a falun benne, mög a finyős lakkcsizmámba,- jaj errül nem szóltam majdnem, a spaletták csak úgy vágódtak ki égymásután, - gondulod mié ugyi? Nem azé mer a nyikorgástul fölébredtek.
- visszatérve Virág Jucihon aszt beszélik, hogy valamikó Karó Károly kezölte a szabászollót nála, oszt valamelyik próba alkalmával addig bámulta az asszonynépöt, hogy lécsippantott a micsodájábul, oszt Juci elcsapta a háztul, mög ráadásul el is nevözte Kisbotú Karcsikának, de hogy mijé?,- értöd té eszt.., - no summa summárum most néki köll mindönt csinyálni ezök után.
Mán jó benne jártunk a napban mikó elökerült Jolim, - hallod-e Te, - mondom néki, - tán nem az  összes kelmét magadra próbáltad?,- de biz mögtöttem, mondja néköm, - oszt mié Jolim.
- hát nem kend mondta, hogy puccos lögyek, oszt ahhon átköllött néznöm égy csomó olyan magazinyt amibe báliruhák vótak.
  Odáig röndbe vónák lelköm galambom,- oszt mit sikerült választani,- aszt hiszöm elkereködik a kend szöme is,- mán pedig most is ölég kerek.
Hogyné lönne kerek, mikó a gombok mind lékívánkoznak a bluzodrú, mer féköt oszt nem használsz,- né ringasd, mer nem lösz aki elvégeződjön a házkörül.
- szombatra kész lösz ugyi Juci a varással ?,- kész ám, -  csak olyan hamiskásan kacsintott miko eszt mondta,- a Matyi asszonyának elsösége van ! ,- tán csak nem…Mátyás?
- eszt a részit haggyuk, mer régön vót, tán igaz sé vót,- ez mög most van, oszt kész. A lényög , hogy időre mög lösz.
A szüreti bál a kultúrban lösz, - no mög ha nem esik az udvarban a nagy sátor alatt. Mindön gazdátul ahogy az mán szokás, dekorációs alapanyagot szödtek be. Ami aszt jelönti, hogy a termésbűl diszítik föl a termöt. A mű szőlővenyige közé fölakasztik a fürtöket, oszt egész este mögy a jéték. Ez abbúl áll , hogy a falu fiataljai, a jányok mög a legínyök,- ki vannak nevözve erre az időre, mán aki vállalja az, csőszöknek. A játék lényöge, hogy akit szölőlopáson kapnak annak bűntetést köll fizetni, oszt a terömbérletöt , a zenészöket, mög égyeböket ebbül financérozik.
Ez mán olyan hagyomány,- mög egyébkint jókat röhögünk a balfácánokon, mer akad ilyen is,- pláné egy-két Dugványi fogockodós, vagy torokszorítós után. Mer aki nem idevalósi oszt hírtelön léhajti ezöket a pocokmérgöket igöncsak mög köl kapaszkodni , mint a ringbe mikó az a töröknevű, - na mifenének híjják,- no !,- Muffbamered Ali az isten áldja mög nevit odavágott, hogy nem löhetött Kovács vagy Szabó…mindég az az úrizálás…művész név…
Majd el felejtöm édös galambom hugicám, hogy hát a másik szokás szerint a barátokat is illik ilyenkó vendégül látni, oszt möghívtam a házhon,- Gyurgyóékat mög Löködő Józsiékat is asszonyostul. Tudod, hát mikó Dorongvárra möntem náluk vendégösködtem, oszt most illik viszonozni nékik. A másik mög majd elfelejtöm, hogy Gyurgyónénak a Suber Marisnak mögigértem akkó, a vót asszonyom helyött intézök varrót néki. Azé is gyünnek kicsive előtte, hogy Jucinak lögyön ideje igazítani a ruháján, mer mintha néki is lémenőbe lönnének

a gombok a bluzárul. Takaros égy mönyecske vót akkó is , de most olyan mint rádióm,- világvevő,- van rajta mit fogni. Habár csak Gyurgyó a tudója, hogy milyen az adás minősége, - habár sok függ az anténnátú is.
Mán korán röggel a pince előtt főlállítottam a bográcsost, oszt a Vendöllel nyakonütöttünk a tanyán künn még ténnap égy bürgét, oszt most az rotyog benne, így Jolánom szabad aszt gardírozhati a vendég asszonyokat a varrónőhön, aminek nagyon örül.
Mivel, hogy möggyüttek délelőtt oszt kipakolásztak, mink embörök léültünk a pince elé oszt komáztunk, de leginkább boroztunk. Mög mustráltuk a fölhozatalt. Habókosné is időnként át át libbönt, mer neki is jutott a dicsérötbű, értötte hogyan köll illögtetni a farát, hogy aszt mogyoróbokorba fütyölőit neki. Azé mikó fájé hátramöntem, csak mög szortyingattam égy kicsit, mer igényölte no mög én is. Alig vártam, hogy a többi asszony elmönnyön Jucihon.
- hallodé Jolán ,- szóltam néki,-eriggyetök  mán Jucihon , hogy lögyön ideje mögcsinyálni aszt a báliruhát, néhogy kihasadjon aszt a férfinép szöme elguruljon oszt légázolják üket.
- mönök mán ,- né sürgessön kend, - inkább vigyázzon a bográcsra néhogy odakozmáljon, amíg a szömit legölteti az adó-vevökön,- asztán mög az anténnáját létoji a madár.
- no erre asztán hangos kuncogás közepette möntek el, még három házrul is hallattszott , Gyurgyóné guruló nevetése.
Mire hazagyüttek a birge többször körbefutotta a bográcsot oszt mögpuhult, mán segelytöttem neki a fakanyállal, hogy jobban igyeközzön.
Mi embörök jó mögalapoztuk a helyit oszt délidőbe bépakoltunk belüle. Délután kiültünk a tornácra oszt pipázgattunk mög borozgattunk az asszonyok mög jókat derültek az anekdotáláson, mer mögoldódott mindönki nyelve oszt csak úgy soroztak elő a disznyóságok.
 Időbe tértünk nyugovóra, mer másnap igénybe lösz véve mindön porcika.
  Másnap hajnalban sikörélménye vót  surnyáknak a szömétdombon, mer háromfelü röpült a papucs felé, oszt a káromkodás sé vót mindönnapi.
A röggeliné aszt mogya Löködő Józsi,- hallodé Mátyás,- eszt az ércöshangú bestiát estére valami hangszigetölt helyre csukd, mer ha möggyüvünk beszórakázva mög rókázva a bálbú, oszt hajnalba kirikkant az ágybú, aszt hiszöm möhet az ortopédiára lévöhető tetejü tarajat íratni, mer hogy égy mukk is lösz a hóna alá töszöm neki. Ez asztán fönyegötés aszt hiszöm ha surnyák értöné még a tücsköket is lébeszélné a ciripölésrűl, de még szöröncse, hogy ük este vannak szoliban , akkó mink épp ropjuk a táncuskát.
No délután mindönki eldelölt, hogy bírja a strapát este.
 Csak aszt ülök épp a nappaliba oszt készülödök, - kínlódok a csizmával de cefetü, mer oly rég vót a lábamon, bé köllött síkporral szórni, oszt attul prüszköltem, mikó aszt Jolánom előkerült.
A szömem dörgölésztem, mer aszt hittem nem jó látok. Jolánka jött elő, de olyan puccos ruhában, hogy majdnem a hajam is hátratoltam, hogy jobban lássak.
- hej az anyád mindönit, kereködött ki, mikó mög tudam szólani,- Te oszt mög tudod bolondítani az embört,- Jolán !
- na teccöm , Matyikám..? ,- teccöl-é ?,- ilyet kérdözni, hát mán hogyné teccönél, nem mögyünk a bálba…,- jaj aszt mé nem Matyi, hát az ögész hajcihö azé vót! ,- azé, mer a kultur hónap is állni fog…!
- no majd mögkonzultáljuk eszt a dogot ha hazagyüttünk Matyi, az áldigálóst mög bizza kend rám, - Röndben Joli !
De aszt gyüttek sorba elő az asszonynépek égyik feszösebb blúzba, mint a másika, oszt csak úgy kereködött a csípejük a ruhába, mintha kifejezötten a férfiszöm és egyéb elleni inkviciólásra készültek vóna. Égyikünknek sé löhetött panasza az asszonyainkra, mer még a szomszéd Habokosék csapodtak hozzánk, oszt elindultunk a bálba, oszt aki csak bírta a nyakát fordítani mind utánunk nézött. Olyan büszke vótam, hogy sliccöm égy gombja mög is bánta . Nem számít, ugy is lazán vót fölvarrva.
A kulturnál bemutattam mindannyiunk belépőkártyáját, ami égybe a táncrönd mög a házirönd vót.