Matyibá levelei XXXII.
Maszong József Matyibá
Elmöntek a vendégök…
Íródott , Dugványházán, Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás portáján…
Címzött : V.N. Homokháthy Terus
Durúzsháza, I. Lipót u. 3/A.
Tudod rulam drága hugicám, hogy nem vagyok égy plétykás természöt, aszt csak neköd mondom el amit meséltek az asszonyok, mán ami a karikába beleillik, mer van közte olan is amitü a szömem úgy kikereködött, hogy nem jutott mán a pofámon hely a számnak, hogy eltátcsam.
- elöszö a Julis kezdte a mondokáját,- lányok szájtátva, én mög kerekre állított szömmel,
- oszt hallgattuk.
- tuggyátok, mikó láttam, hogy az uram itt nem fog éngöm mögtánciztatni, akkó fogtam a táncrendömet, úgy ahogy vót a kelebömbe csúsztattam. Akkó lépött hozzám Venyige Iván, mer imigyen mutatkozott bé.
- aszt mongya néköm,- szépségös asszonyom, mögengödné é néköm, hogy táncröndjibe bépillancsak?,
- nem sémmi Juliska, folytasd,- montuk majdhogynem kórusosan.
- mondom én néki, - ide figyeljön, hogy is mondta, - ja Venyige,- ahhoz én vélöm égy pár lassuzást mög köl ejteni, hogy mögbizonyosoggyak a kend tisztösségös szándékárul, de legföképp az olvasójegye állapotjárú.
- no tuggyátok a harmadik lassúná, mán alig vártam, hogy invitáljon olvasni a sátor mögé.
Asztán mög mikó elkezték húzni mög fújni a csárdást, oszt jártuk a toporgósat, hiába szorítottam én lé a bögyeimöt, azok mindönáron mögakarták nézni , hogy ki az aki maceráli üket.
Alig vártam, a szám végit,- fogtam magam, oszt nemtörödve az etikettöve én égybü a tárgyra tértem…Iván mönnyünk égy kicsit ki, mer tör nagyon a táncrendöm. Szót is fogadott ahogyan köl, oszt a sátor mögött, nem pepecsölt benyult a papirért, no mög a kivácsiskodót kiemölte , oszt olant cuppantott rája..no mondanom sé köll..végig olvastuk az ögész táncrendöt, abba hiba nem vót.
Az este folyamán égy párszó még összeolvasópróbát tartottunk a legnagyobb örömöre. Mögadta a bál végefelé a számát, oszt ha gyüvünk varatni akkó előbb nála vöszünk mértéköt.
- no dióhéjjazva ennyi, annyi szönt, hogy hosszú évekuta ez vót a legjobb bálom.
Mindön szöm Maris felé irányult, mer , hogy mostan az ü sztorija gyün.
- Na , de várjatok lányok, van énnéköm égy kis női nyalakodós likörfélém, kihozom, oszt mingyá barátságosabb lössz a beszéd. Azzal térültem éggyet aszt mindönkinek töltöttem a poharába. Mer tudod hugicám tartok nyaskaságokat is különlegös alkamakra, ez mög az lönne.
- Maris égyhajtásra végzött vele, mer hogy rá vártunk,- mán nem a pohárra, mer abbul van ölég. Szép lassan a hatás kedvié visszatötte a poharat az asztalkára és jelentőségteljesen körülnézött,- de szerintöm azé, hogy avatatlan fül nincs é a közelbe.
- mondom is néki,- szétnézök, hogy ölég mélyön szuszognak é ezök a bálozók, céloztam itt a két komámra. - no Mátyás azé nagyon hálás lönnék, mer nem kívánok lébukni, de ennek is van előzménye.
Ami most nem lényegös a jelen helyzötben.
- amint visszatértem bele is fogott, most is magam előtt látom , ahogy csillogott a szöme amint nekikezdött. Mondanom sé köll, Gyuri mög Jóska húzzák a lubőrt, de cefetű.
- szójjatok rám ha sietők a beszédde, mer még mindég hatása alatt vagyok.
Aszt nem mondhatom, hogy szentéletű vótam mielőtt Gyurgyóhon möntem, de sokat javult a helyzöt azuta,- de és itt a de,- miuta van ez a nagy vállalkozási ragályos betögség, azuta Gyurit , mintha kicsrélték vóna. Mindég csak a piz asztán is a piz,- én mög hanyagolva vagyok.
- ezök a dógok is közregyüttek abba ami történt,- mer amint a Juliskát elvitték táncizni, - én ottan maradtam a maradék petrözselyömmel amit árultam .
- elnéztem ahogy a táncosa magáhon húzta, - akkora levegőt vöttem, hogy attul féltem nem lösz ölég a bluzom a tüdejemnek. Légzőgyakorlataim közepette lépött oda égy férfi, oszt összecsapta a bokáját és invitált táncba. Valami olyat motyogott, hogy férjuram engedi é, de erre aszt igazán nem figyeltem. Hanem abba szép sötét szömibe, abba néztem,- oszt akkó mán éröztem aszt,- hogy Maris néköd annyi. Tisztösségösen bemutatkozott, hogy ü két faluva arrébrul van és Fürge Jóskának híjják.
- no mondom néki akko mutassa mög mit tud, de fürgén, né áldigáljunk a teröm közepin, mer még föltűnö lösz. Majd ösmerködünk lötyögés közben,- úgy is vót ,- elkapta a dérékam oszt kipöndörültünk közipre a többi táncos közé. Még suhanásomba láttam Juliskát, - a szömünk összevillant vagy csak képzöltem, nem tudom,- de Jóska felödtette velem az időt, mer úgy forgatott, hogy hozzá köllött símunom néhogy elrepüljek, - oszt éröztem még nadrág élit is, tisztán kivöttem mindön ráncát,- na né somolyogj Jolán,- még aszt is amire té gondulsz.
Asztán tíz után kihívott szellőzködni, ahová igöncsak vágytam mán én is,- de éccör csak ugy mögborzongtam ahogy ölelt, mer hozzá bújtam,- mögérőzve eszt,- aszt kérdőzte ,- né gyújtsuk bé aszt a kiskályhát ? ,- még mögtalálsz hülni, oszt aszt a szégyönt nem visölném el.
- hát gyújtsunk Jóska,- mondom én,- oszt szótfogadott,- nem aprófát rakott a parázsra, hanem mingyán jókora husángot ,- oszt nem győztem csudákozni, hogy fér mög azon a kishelyön, de mögfért oszt hajnalig fűtött is, oszt vissza sé gyüttünk csak mikó indultunk hazafelé,- mer ölég hosszasan tudott mesélni a tűznél.
Jolánkám összecsapta a kezit,- no asszonyok ilyön szépen még nem hallottam körülírni eszt a dógot,- de én sé kontráztam rá.
Ami igaz igaz Terusom, sok mindönt hallottam mán , de ilyön ártatlanu előadni a szarvazásos prodjektöt…
Szépen beestelödött ránk az idő,- oszt ideje vót az állatokat mögötetnöm, az asszonyokat otthagytam.
- Mátyás hallodé,- hallom hát, mi van Jolán ?,- ha ötetött igyöközzön föl mer nálunk sé árt a kiskályhát mögpiszkálni, hűvösödik az idő…
Kedvös húgom tubicám, remélöm, hogy röggel elmönnek, mer eszt a Jolánt csak ingörlik ezökke a mesékkel.
Majd elfelejtöttem, a bálba összegyüttem égy tanult komával, aki aszt monta, hogy elgyün valamélyik nap beszélni vélem, mer fölfedezött égy rokonunkat,- a nagyanyán tesvérinek a lányát,- tudod a Sövényrétsághy mamának a tesvére az Aladár,- annak születött tán égy lánya,- de majd csak akkó hiszöm ha itt lössz a markomban a dokument.
Ezök röggel úgy is elmönnek, oszt csönd lösz, és tudok neköd írni errül a rokonyrul aszthiszöm a következő levelömben.
Búcsúzom égy kis időre szerető bátyád Matyi.
Kelt, mint a kalács Dugványházán, Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás portáján…
|
|