Matyibá levelei XXXIV.

Maszong József Matyibá…

Könyvtári és Levártári látogatásom a várban

Íródott , Dugványházán, Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás portáján…
Címzöttek : V.N. Homokháthy Terus
Durúzsháza, I. Lipót u. 3/A.
V.N. Homokháthy Zsuzsanna
Pókerhát, III. Zsiga utca 13.b.
V. Sövényrétsághy Lara unokatesvér
Dragonyvár, Várárok sétány


- hallodé Te Matyi,- azonkivül, hogy mögötték a krokogyilusok aszt átkozott ronda gumicsezmád, sömmit nem meséltél a rokonyodrul, szerintem csak kamu az egész más van a dologban, de ha mögtudom ( itt elővötte a nagykést, oszt nem abbul a célbul, hogy lovaggá avasson, hanem inkább a léfokozásra utaló mutatványt félét mutatott be véle).
- na mi vót akkó abba a levéltárban Mátyás, né féljön azé magamnak nem vagyok én ellönsége..
- no Jolánom a nagy ijödségre elöször is hozok égy kancsó bórt a jobbikbul…
- hozott vóna kend másképp is ahogy ösmeröm…na öntsön az én kupámba is !
- elöször is Jolim, a vár nem olyan belülrül, mint a Dorongi, hogy csak mutogassák, hanem tényleg lakják a lészármazottak. A lépcsőház, mög a termök teli vannak képökkel, oszt képzöld láttam égy festményön a Futóhomok ösöm lovaggá ütésit is. Ahogy ott tátom a számat arra gyün égy jóembör,- tudod olyan éggyenruhás.
- mive szógálhatok uraságodnak,- mondta, oszt bokázott éggyet a mocsok..
- azé mondom eszt, mer hogy ölég úri lögyek én is bokáztam vissza, oszt elfelejtöttem, hogy zokedliba vagyok…
- hallod ha nem néz ráma falrúl olyan szigorúan valamelyik fölmenö, én akkorát káromkodok, hogy tégöd égybül elégetnek boszorkányság miatt..
- oszt mé pont éngöm Matyi ? ,
- mijé mijé ? mer engöm né…azé !
- hát ez az embör aszt mondta, hogy ű az udvarmestör, szerintem nagyzolt, mer kertésznek néztem, de lögyön mög az öröme benne…ami igaz tisztösségösen elkalauzolt a levél mög égyben könyvtár felé.
- beléptünk égy nagy terömbe, oszt mögmutatta az asztalkán a könyvet, amibe lé van írva a viselködés a helyiségben. Aszt tarcsam be ,- oszt otthagyott magamra.

Aszongya : Házirönd !

1., Mamusz kötelező
2., Hangoskodni tilos
3., Padlóra köpni tilos
4., Könyvbű lapot kitépni tilos
5., Mindön csak betekintésre

- hát úgy naggyábú ezök löttek vóna ahogy visszaemlékszöm.
- beszéljön mán kend az iratokrul, mit olvasott ki belölük ?
- hát a sok szép kötésű mög gerincű könyv között eljutottam a levéltár felíratú póchon. Ahogy ott matatok, mögindult a póc oszt elkezdött fordulni,- úgy mögijedtem, hogy bennem még a kaki is vigyázzba vágta magát,
- oszt magamba mögfogadtam, hogy soha többet nem löszök disznókodós…,- de hálistönnek sénki nem hallotta, így mindön maradhat a régiben.
Ahogy kinyílt , mögötte égy kis helység lött látható, ami nem igen löhetött sűrűn szellőztetve, mer ölég dohos szag gyütt ki belüle. Ide bémöntem oszt a pocok mög a fiókok teli vótak, olyan cirkálmányos bötűkkel teli írt tekercsökkel, hogy felit sé tudtam kisilabizálni.
- Hát aki ezöket pingálta , nem sok ganyét véllázott ki a tehenek alul vagy fogta a kétfejű ekének a szarvát.
Itt tanáltam rá égy nagy tekercsre, ami át vót kötve oszt rá péngálva , hogy familia.
- Na gondultam Matyi ez lösz az…amit keresöl, mer ahogy mögfogtam az olyan igazi kutyabőr vót, hogy majdhogynem ugatott is.
- de izgalmas Matyi…öncsék kend még égy kupával…
- igazad van Joli neköm is alig mozog a gégám…
Végig olvastam, mán amit tudtam, mer vót ami olyan furcsa magyarsággal vót írva, hogy a nyelvöm összeakadt ezzel a pár fogammal. Ha jól emlékszöm valamelik tanintézetben láttam ilyet ahunnét eltanácsoltak, akkó aszt mondták ez déákos írás…szerintöm mög titkosírás, hogy né ércse a paraszt…
- Jolánkám szín tiszta igaz amit ez a rokony állít magárul, de igazolva van a vitézi erödet is ami engöm illöt mög, még a Kaccsingatós kórbul.
Asztán szépen mindönt visszapakoltam a helyire, csak miko kigyüttem vótam bajban, hogy miképpen csukom be az ajtonak használt pócot. Ekkó gyütt az összes könyv végigtapizása, hogy az éggyik érintésiné, tuggya fene melik vót, oszt bécsukódott.
Szép csöndesen ahogy bemöntem úgy távoztam is. Az udvaron mindönki olyan kedvös vót, hogy rám mosolygott én mög vissza…akkó még jobban mosolyogtak..- na mondok magamba , de fura égy népök lakják eszt a várat, azzal ki a várárokhon , ahun mán tudod, hogy a drága csizmám mögötték a krokogyilok. Ahogy víz fölé hajoltam elöször aszt hittem , hogy szégyölletükben tűntek el azok a pislogók, de nem…- hát attul a sok portul a csak a szömem világított a gödribül kifelé, oszt még űk is mögijedtek tülem.
- képzelhetöd, hogy éröztem magam, hát népök rajtam röhögtek nem kedvösködtek.
Remélöm ha a levelöm mögkapja a rokony akkó a bejárónőjivel kitakaríttat röndösebben.
Kedvös tesvérkéim ha valaki nem hiszi a származásotokrul a krónikát, hát akkor írjatok néköm és a Sövényrétsághy Lara rokony titkárságán kieszközlöm a hitelös másolatot.
Ha löhet ídőben írjatok, mer ölég sokat van országláson , oszt kevés a hivatali ideje.
Itt zárom soraim, mer bór is elfogyott mög mán Joli is intöget a hálószoba felül…

Maradok szerető bátyátok Matyi.


Kelt, mint a kalács Dugványházán, Vitéz Nagy Homokháthy Mátyás portáján…






Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=6828