Lehunyt szemünk mögött férceletlen álom ül, a pillánkról elengedem,- repülj ! had fusson keressen mást, az álom már nem mesél azt súgja mi benned él, közben fogod a kezem és szívedre helyezed, a dobbanásban a vágy és dobolja a szerelem szertelen vad taktusára, szeretlek… miközben ruháid, elveszted.
