.

csendesedő esti szél illatán ülök

a kopott térdű Dunánál

valahol

valamiért

nagyon messze

éppen csak ott

ahol a gesztenyesor

gyaloghídja összefut

a valószínűtlenül takaros

rikító zöld fövennyel

s pár lépésnyiben

méri a szemközi oldalt

*

hátamon még érzem

a lenyugvó vörhenyét

valahol

valamiért

nagyon messze

talán a nem értem

s a felfoghatatlanság határán

a gügyögő Dunácskát

a miértről faggatom

gondjaimmal nyaggatom

száguldó elmém

ezer kilométerén

*

a nyughatatlan álmom

bolondozik csak velem

valahol

valamiért

nagyon messze

ahol még a madár mer

s emelt fővel tercel

nem veszik semmibe

a girbe-gurba jövő tekintete

a kackiásan pödrött Duna

látóhatárnyi rakoncátlanságán

a vasfüggöny határán túl

*

mi a több az annál

s mennyivel vagy miért

valahol

valamiért

nagyon messze

mitől sejtem csengőre fülem

s érzem tehetetlennek

a kilátástalanság pírját

amint itt ülök

élménnyé lelkesült

néhány nappal az énemben

a kopott térdű Dunánál

*

Friedingen, Németország

1988. július 27.