nyaljuk a gyönyör

a jólét ragadós

sikamlós mézesbögréjét

rángatjuk a szuperlatívuszok

bőresemszabott tőgyét

rászokunk a buksza kényére

s untalan megállóhoz érünk

*

száguld vonatunk

szerencsénkre rohan a táj

vannak fel-leszállók

kiknek miként ha már adatott

a teremtő kegyére mérve

segítjük-gátoljuk szekerét

miből a lét határán tágul-szűkül

picinyke örömünk

*

robog vonatunk

időnként az első osztályon

gyémántként csillogó

tehénlepényen pihenünk

vagy álljuk a szegénység

gurnyadt fösvénységét

s lassan mindentől esetten

az ütközőn landolunk

*

mellszakítón sebes a vonatunk

amibe még kapaszkodhatunk

a szó zsíros kenyerét is ritkán

osztják már kezünkre

hisz másra fog markunk szorítása

s csak bizakodhatunk

nem volt hiába létünkre szabott utunk

ha majdan végleg leszállunk