Díjazva is rendesen, bársonyszékre töltve.

Aztán mikor majd a kéz mosásra kerül,

Vagy a kelleténél csúszósabb, rántósabb a bársony,

Csorbára küldjük a revansban,

Egy kis teniszsalakkal.

Ha a szélirányt rendesen hallgatja,

Jön ám az igazi – papírra vett tudomány.

Merész fordulattal – fürdős társát teszi,

Égre döngő mellizommal,

Perhecc – Palira.

A tömeg – váll-koptatva – nem késleng:

Éljen a köpeny! A köpeny a vezérünk!

*

Ki hinné? Egyszer mégis borongósra vált –

Nesze neked hülye tömeg! Kellett neked,

megérdemled! –

Skandálja farokbojtát sem kímélve.

Ki hitte volna? Még ilyet!

S a nagyra született fenék,

Fényesíti – az osztályharcban – kiérdemelt helyét.

Na ugye! Megmondtam én.

De senki nem hallgatott rám,

Csak - a csontrágás egyenes következményeként –

Kínozta ülepét.

A legnagyobb csodálattal – hogy a rosszseb egye meg!

Köpeny elvtárs jelentem!

Minden takony – kisebb segítséggel – zsepijét leadta!

*

Borzasztó ez a tempó,

Már megint három gombot és két foltot kell pótolni.

Biztos, ami biztos! Cseréljük ki!

Gyorsan a bútort is!

Még a végén – valamelyik pimasz felismeri,

Aztán – a legnagyobb sajnálatunkra – annyi lesz neki.

No persze a régit sem szabad ám kárban hagyni.

Még valaki ellopná. Nincs mese!

A bajt jobb megelőzni.

Dől a gyönyörűségtől az államkassza – drága az úttörés.

Aztán, ha sereg: seregjen úgy rendesen a szögletzászlóra.

Köpeny úr! Lesz szíves figyelni a dolgokra:

Nehogy még folt essen a lyukas gatyánkon!