A mindent elöntő rengeteg,

A semmibe mosott arcok kacaja –

Vajon – hová rejtette lelketek?

*

Hol van a csillék nyikorgó nótája?

A havat is átfestő serénység,

A kolóniák sarcban kopott arca –

Ugyan – merre most a reménység?

*

Hol leli örömét a palatábla?

A szenvedésen táncoló szegénység,

A Táncplacc vakuló színpada –

Miként – hogyan áll a tehetség?

*

Hol a Pécskőig kanyargó vígság?

A mélység síró szösszenése,

A sanyarú múlt görnyedt hátán –

Egyáltalán – milyen sarjaim élete?

***

Van-e fedél a búsuló fejek felett?

Enni – a mennyiből – eleget lehet?

Arra is kong a hegy gyomra?

Tanít bennetek valaki jó szóra?

Akad-e húr a hegedűn?

Szabad-e szállni a derűn?

***

Ne – ne menjetek még!

Csak egy kicsit –

Egy percig halljam még,

Miként szépül keresztem,

Vagy ragyog szemem,

Míg csendben bárki jöhet felém!

Ne – ne menjetek még!

Hisz nem is sírok én!?

Ne – ne menjetek még!

Csak egy nap az enyém!?

Jövőre…?

Jövőre is gyertek!

Jövőre is legyen egy nap az enyém!

*

2003. október 18.

*

(Ma felújítottuk a '60-as években ledózerolt,

a középkorban még mezővárosi rangú Inászó

temetőjének főkeresztjét. 1848-ban ebben a

Zagyvarónához tartozó településrészen kezdődött

a nórgádi széntermelés. Jelenleg lakatlan.)