Ma –
Talán holnap –
Meg tán még azután.
Megdöbbent sarkokon strihhelő szegénység –
A lapokat osztó Nap sugarán –
Ugrál, tapos az elmúlás mellén.
Sikamlós szelekciója szertelen,
Vigyorgó – tán tomboló –
Glédája a végtelen halál tánca,
A végtelen halál gyásza.
*
Ma –
Talán holnap –
Meg tán még azután.
Nyakig vagyunk –
Vagy még tovább –
A saját hülyeségünk mocskában,
Reménykedünk –
A sosemlátott csodára.
Könyör nélkül tekinget a halál arca,
S meddigléttel ölelkezik a halál násza.
*
Ma –
Talán holnap –
Meg tán még azután.
Emelnünk a tétet –
Görnyedő derékon
Hosszabbítva a perc surranását –
A ma mélyébe taszítva –
Hétrét is muszáj.
Lihegő előlegre váltjuk a halál csontját,
Most még vesszőre cseréljük a halál pontját.
*
Salgótarján, Kórház 2005. január
