Egy muzsika bús dala
(Édesapám kottájába)

*

Fortisszimóra vágja csendjét a muzsika,

Kicsit sem sírva – dacolva, dalolva,

Teszi múltra az elfáradt szenvedést.

Most végleg megpihent a lelked –

harmonika.

*

Magnóra téri a pianisszimót a muzsika,

Nem oly tisztán – sercegősre váltva,

Dereng csak mindenre lassulást.

Most végleg megpihent a lelked –

harmonika.

*

Végtelen kockára trilláz a muzsika,

Gurulón - betűről-szóra lépve,

S csak tekintet metszi a fát.

Most végleg megpihent a lelked –

harmonika.

*

Basszusban kutat – vakon – a muzsika,

Míg tehette – az utat egyengetve,

Ki találja meg az első gombát.

Most végleg megpihent a lelked –

harmonika.

*

Hangnemet csal – keresőn – a muzsika,

Tovább a tollamban – magát keresve,

Csínra zengi az elhagyott nótát.

Most végleg megpihent a lelked –

harmonika.

*

C-durban – félhang híján – a muzsika,

Víg talpra a táncot osztaná - epedve,

Sajgó égre keresve egyszerelmét.

Most végleg megpihent a lelked –

harmonika.

* Zagyvaróna, 1986



Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=6894