A tél virága 2.

Mindig mikor tehetem,
Apró korom óta meglesem –
Szegénységnek ablakán –
A didergés víg csokrát.


Cikázását meglelem,
Mohó tekinteten megveszem,
És meleg kezem nyomán,
Ütök csorbát jégbugyrán.


Már-már szinte végtelen,
Fázó gyönyöre könyörtelen,
Hideg-meleg határán
Mosolyog a jégvirág.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=6899