Ervin bátyám – ha sejthetnéd – odább tízen is,
Hogy ezek meg sem állnak már a tetszik-listán.
Bucira veszik az ember zöldjét,
Hízóra fogva, minek már rég hagyni kéne növését.
Akkor most:
Fenemód öregszem is?

A francra vehetem az egészet, mert jő,
Színét éjben rejtve – gönceitől épp picinyre válik.
No most aztán itt zakkanok meg azonnal,
Az integetést is feledve – csakúgy – helyben.
Kukuljak meg, ha értem:
Miért napozik egy néger nő?

Az tuti – azért, nagyjából – tunnyadását az ember,
Évául sem tudja - csak úgy – penderítgetni.
Most aztán zúgolódik körben, rendesen –
Számra sem tévelygett Ádám-szem.
Nincs, ki ne akarná alulszúrni magát:
Miért napozik a nő, ha néger?

***

Csak.

*

Lindos, Rhodos szigete, Görögország, 1995. június