Alantosan - zölden mar - vörhenyét takarva,
S arctorzítón harap tudatlan testembe,
Nem mér időt, levegőt veríték-aprózva,
Küld gordiuszin remegő, sápadt verembe.

Vívnám csatám, de vaj a kardom, s életlen,
Vértem – magamtól sebezve – térdelőn, hétrét,
S hátrálva, már-már gondolván – reménytelen,
Angyali-fehér segítség tölti fegyverét.

Náluk, s a lélekben tabu a veszett ügy,
Szó, tű s fohász – gyógyítón – egymásra talál,
Ha már nem is mai, zsenge a fáradtrügy,
Félőn küldi tova, mit tervelne a halál.

Salgótarján, 2002. január
Kórház Bel. II. 207-es betegszoba