A gondolat szerpentinjén
vágtatok.

Terv nélkül –
céltalan –
csapongok.

Lópokróc,
rímnyereg,
vagy a szabadság pihéjén
szárnyalok.

Erre a végtelenség
szűkről-bőre
sem szabott
határán
száguldok. 

Királyi víztükrön
sárguló vágyaim pirulnak
szánalmas 
szaggatott vakogás híján
néha
hallgatok.

Kaszámmal 
a derű rendjén,
a zokogás romjain,
a legek szomján
untalan,
gebedten
ordítok.

Múltam keresztjét –
a nemtitok mezsgyéjén –
sem ollózva, 
jelenem 
lüktető
doboló-jaján
gatyátlan jövőmbe 
ballagok.

Száradó bokrok között
viruló villanásra
döbbenni,
töltetlen pupillán
repedten
riadva –
szerencsére – még csak
képzeten
porladok.

Duszniki Zdroj 1998. szeptember