Karba tett kézzel védi,
Körben az életet adó,
Állandó –
Míg talpunk alá engedi,
A Baleárok földjét.

A móló végén – kémlelőn,
Faggatom a szem táncát,
Palmát –
Mint most felfedezhetőt,
Mallorca szigetét.

Szemben, egymást érve,
Hozza-viszi az esendőt,
Kétkedőt – 
Otthonként, hétnapos percre 
El Arenál városát. 

Már négy keréken bővülve,
A néhány száz távlata,
Tárlata –
Mosolyalkura engedve, 
Alcudia vásárát. 

…

Valaha, látom-e még?

El Arenál, Mallorca, 1999. október