Gazdátlan hallgat a kóborkutya,
Pillantására ráült a mindegy,
S a vén szomszédot két éve várja.
Jaj! Jaj!
Bezárt iskolánk is lassan világgá megy...

Belémkarol a múlt vidámsága,
Vezet, hallgat a bamba kátyúról,
A loccsanás tükre minden vágya.
Plitty-platty!
Gyáraink füstjét sem köpi már a való...

Ki veszi le majd a tél kalpagját?
Az igazság miért csak ténfereg?
Ki írja át a szegény jog-hosszát?
Csit-csat! -
Ki dönt, hogy az a hülye lakat hová megy?

Miért kaphat kulcsot a „légy” piszok?
S miért mindjárt kettőt, százat, ezret?
A „van meló” pedig máshol totyog.
Totty-potty!
És kapunk-e még mi is - legyalább egyet?

Előre enged a hanyatt esés,
Nem dugul a csatorna dala sem,
Míg elkeni untalan csepp-cseppjét.
Gling-glang!
Most harangszó száll még tétován a völgyben...

Zagyvaróna, 2006. március 18.