Ma sem rajzanak léha vonalakkal
a halk, suttogó, csábos ingerek - fáj
a téli rét -, s madárhangtalan marad
a lombtalan fán a csalfa napsugár.

Virgonc nyájat gyurmáz az égre a szél -
búsuló juhászként választva engem -,
s míg a fejem fölött bűnöket regél,
untalan bőrömbe csipked, és kerget...

...aztán egyszer - ott a mindenen is túl -
elfárad a melegség - sír a remény -
feloldja a juhászt s nyáját az azúr.

...elmosódik az út - megáll a szekér -,
egy forrás fölé hajol szolga és úr,
míg frigyet ül majd a bűn és bűnhődés.

Zagyvaróna, 2008. január 24.