Az istentől kapott magasztos áldás,
miként megedzett ajkunkra jár a szó,
sorokká nyílik a gondolatvirág,
verssé duzzad az öröm- s bánatfolyó.
Ölelkező rímeket is terem – tán -,
mitől ékesebb lehet a földi jó,
hogy majd te is annak olvasd - egykoron -
kedves idegen, s enyhítsen gondodon!