peregnek a percek
mint színes
szerteszórt üveggolyó
ezernyi keresztút
közt megannyi válaszút
és rohanna a folyó

de állj meg az úton
most ember
és virágvasárnapon
öleld a szamáron
érkezőt hisz ő jön ott
kit köszönt a városod

kezén nem ül a pénz
nem is kél
ám a fénye gazdagabb
az ékszerekénél
és szeretni őt ne félj
hol reményed elszakadt