arcunkat az ősz gyalázza
lelkünkre sem ád csodát
múltunk folyvást öklét rázza:
zordon tél jön ezután

szívünkre fagy annyi álom
és vedli az év magát
hogy új szépreményt találjon
s magára öltse a táj

kelyhén tavasz éled újra
- ó az - szerelem fakad
mint gálaruhába bújva
sem féli hogy elszakad

majd lám a gyümölcs piroslik
míg nyár fut a köldökén
keblén a holnap iramlik
s szaporább lesz az emlék

Holice (Csehország), 2008. augusztus