korcsok vonyítanak már
hangjukban nyelt madárdal
rihes perceiket vakarják
rohadt álmokat írnak
de mancsukra a sár jár

s a masztos lapok áznak

jobb ma köpni
hisz holnap tán késő

úgy bizony
az illem a kellem és a jellem
testvérek - sőt ikrek -
s mi még ettől is borzasztóbb
tetteik gondolataik is összenőttek

persze tudom
- hogyne tudnám -
hogy az ember agya káptalan
s csorog belőle a végtelen
ha jó helyen áll

bizony

no azért a Zagyva - csendben -
folyik tovább
és a víz a gaz közt
átszalad újra
míg utat váj

Zagyvaróna, 1968, 1978, 1988, 1998, 2008
(az írás megmaradt, csak az új dátumokat írtam hozzá)