Este van, és hunyorognak a csillagok - oly halovány mind -,
ám még két ezrednyi reményben sem fakul útjuk,
mert a világosság ma is újra időzik a földön,
ámul néhány röpke mosolyt aztán belejajdul.

Áthallásos lett a Karácsony - arasznyi örömbe
zsáknyi üröm vegyül, és a tekintet az égre szalad még,
- lám, odavágyakozik - gyorsan szakad el ma imánkon,
hisz' girlandunk lelke puhány, mert talmi a szépség.

Este van. Illatos. Emlékekkel megtelik álmunk,
mint fánk, és a terített asztalon átrohan a tér,
végtelen árnyékot vet, míg sajgó szavakat súg,
csendje szitál - fáj -, s íve kevesli az alma gerezdjét...

Zagyvaróna, 2000. december 24.