Csoda született...
Mikor szóltál, a szavadon vajúdni kezdett bánatom.
Alvó lelkem is felébredt, már újra akarta a szépet.
Megismerkedett a vággyal, találkozott a hangjával.
Fogócskázott napsugárral, hintázott a fűzfaággal.
Elűzte a sötét felhőt, felébresztette a szellőt.
Csókot küldött fuvalattal, énekelt a madarakkal.
Rácsodálkozott a fényre, szivet irt a kéklő égre.
Mikor meghallottalak, akkor született a bánatból csoda
|
|