Bezárt sziv
Mikor ugy éreztem vége, nincs tovább, bezártam a szivem, becsuktam ablakát.
Elbujtam egy sarokba, hallgattam a csöndet. Azt hittem igy marad, de egyszer dörömböltek.
Oly sokáig volt már éjjel nappal zárva, ugy hittem nyithatok, nem vártam csodára.
Te jöttél, maradtál, nem várt már csönd. A magányt kézenfogva halkan elköszönt.
Az eltelt idő alatt megszületett a csoda. Ugy hivják szerelem, szivünk az otthona. | |
|
|