Mint őszülő anyóka...
Minden pillanat Téged idéz,...
a suttogó szél...
a fák nesze...
az alkony árnya..
a boldogság kék ege...
A leszálló alkony,
álmosan rám kacsint,
mint őszülő anyóka
lassan bandukol,.de
mire leszáll az éj, már
ifju lányka, és hajának
szine, mély fekete
fénnyel ragyog, s ott
csillognak rajta,
fénylőn a csillagok.
A Hold mosolya ezüstös
fényű ruhát ad reája, és
vállára símul felhőkből
szőtt, prémes palástja.
Felém int lágyan,
álomba ringat,
majd megmutatja nékem,
milyen lesz a Holnap...
A Holnap, mi Te vagy
nekem,....és lassan
álomba ringat, hogy
érezhessem,
milyen boldog leszek,
ha ujra átölelhetsz, és
száll velünk, a szerelem.
|
|