Hirtelen érkezett,
Amit akkor fájdalomnak nevezni,
Nem lehetett.
Mint mikor egy sóhajnyi szellő
Rád nevet,
És váratlanul, üvöltő orkánkánt
vad veled.
Éjhajú sóhajon, átsétált a végtelen..
Lábán saruját,
már Számtalan hasadás lengi át.
Átöleli a szél.
Lépései alatt könnyek születnek,
Már nem fájnak,
Csak lemossák lelkednek ablakát,
A holnap szavának.