A szobámba nesztelenül
beszökött az alkony.
Én nem féltem tőle,
hihette hogy alszom.

Félénken átkarolt
halvány gyöngédsége.
Erősödő szerelmétől
gyorsan szürkült fénye.

Már szinte rabja lettem,
éreztem a csókját.
Riadt félelmemben
gyújtottam a gyertyát.

Megsértődőtt érte,
de körém kuporgott.
Vigyázom az álmod, s
reggel búcsút mondok.

Reggel mikor elment,
éreztem, hiányzik.
Mikor megérkezett,
tehetett már bármit.