Mint lelkem könnye
hullanak a pelyhek.
Szélben táncot járnak,
s vállamon pihennek.
Ha szemembe néznek,
sok bánatot látnak.
Arcom melegétől
könnycseppekké válnak.
Vidáman zuhannak
föld felé az égből.
Vinnék a bánatom
szinte seregestől.
Seregek vezére ,
a szivemet kéri,
igéri, .bánatomat
messzire elüzi.
Felajálja jégszívét
szivemért cserébe.
Megdermed a lelkem,
talán mindörökre.