Az éjszaka csöndes, sötét,
feketén átölel az éj.
Felhők tornyosulnak,
nincsenek csillagok.
Sötétben sétálok,
az árny is elfogyott.
A vigasztaló éjszaka,
puhán, lágyan átölel.
Megérti vágyam, s kéri,
felejtsd őt végleg el.
Hisz reményed nem más
mint csalóka délibáb,
az értheti szíved szavát,
kinek lelke,őrzi a  csodát.