A női lélek, a vágyunk, a szerelem.....mit a vihar....

 

Nézem a dühöngő vihart.
Széllel birkóznak az ágak...
villámok cikáznak az égen..
Ne hidd, hogy vége a világnak!

Síró felhőknek könnyei
mossák az ablaküveget.
A mérges égbolt,döbörög.
Haragja miből született?

Megtépi fáknak lombjait,
Megkorbácsolja a szelet.
Dühe ha fárad, megenyhül,
és boldogan feléd integet.

Zokogása lassan csillapul.
Pityereg néha egy kicsit.
A felhők ismét útra kelnek,
magukkal viszik kincseik.

Végül teljesen elapad a
támadó csepp hadsereg.
Nap ragyok a kéklő égen,
és árad, árad a meleg.