A szóval,mit halkan suttogok,
nem másra, Terád gondolok.
Ujjongva zengő lelkem,
őrizze végtelen szerelmem.

Ha nem is mondanám,
titkon nem maradna.
Ezer segitőm akadna
ki hirdetné szavam.

Zengő szél, csöndes délután,
locsogó patak, kakukk a fán,
éjszaka csöndje, fák sóhaja,
madár csicsergés, virág illata.
Tűnő holdfény, ébredő sugár,
őszi levelek, zúgó tengerár,
tomboló vihar, nyitott ablakok,
árvalányhaj, néma hajnalok.

Ők mind elmondják,
s pletykájuk igaz, hogy 
Mindig szeress engem,
minden vágyam az.