A délutáni ragyogó napsütés
mely sétára késztetett,
életre keltette a  lelkem,
könnyüvé tette léptemet.

Csodáltam  a fű zöldjét,
bárányfelhős kék eget.
A szellő fülembe súgta,
Szeret!Szép lesz életed.

S én biztam benne, ki tudja miért
hittem neki, hallgattam szavára.
Ő reám nevetett , azután elfutott,
de szivet rajzolt lelkem ajtajára.