Ma a hangod szavára
táncra kelt a szerelem.
Felkérte a vágyat, hisz
megejtette a varázslat,
mely hangodból áradt.
Közben adott csókot,
nem százat de ezret,
bátoritotta szerelmed.
Elég volt két szava,
számolatlan csókja,
s forró kivánásod,
testem elrabolta.
Csillagok közt jártunk,
vulkánnal csatáztunk,
hegycsúcs tetejéről
csókokat dobáltunk.
S mind ez igaz legyen?
Szinte el sem hiszem.
Pedig a hangod szavára kelt
táncra, bennem a szerelem.