Kikopog, ki dobol?
Én vagyok, az eső?
Sűrű cseppjeim,
pedig a dobverő.

Míg harci felhőim
sötéten bolyongnak,
gyöngy könnyeimmel
beállok folyónak.

Ha vége lesz a csatának,
és oszlik majd a sereg,
rongyos fátyolomon át,
a fényes nap sugarát,
leküldöm a földre...
talán éppen neked.