Tavaszi fény....
Amikor embereket közé vágyom,
nem kell hogy hozzám szóljanak,
csak lássak nevető vidám arcokat.
Ilyenkor jó a piaci csarnokba
a sorok között sétálgatni,
megkérdezni minek mi az ára,
és az árus mosolyát látva talán,
újra elgondolkodom a vacsorán.
Mert itt minden eladó kérem,...
néha olyat veszek, amit nem is
terveztem éppen,. csak a mosoly
mit nekem kedvesen adott,
vásárláshoz csalogatott.
Mikor ha látom a dinnyét, már
nyelvemen érzem édesen az izét,
de mert súlya, rohamosan nő hazáig,
egy kicsit választok, de nem parányit.
Mégis elhuzza vállam,
akár a gondok, mik rám telepszenek,
és mérgezik a lelkemet.
Az élet piacán szabott árak vannak,
és a ládádba a számlavelek úgy
hullanak, mig ősszel a falevél.
És a terhek csak rakodnak tovább,
és egyre fáradtabb vagy, sokszor
úgy érzed nincs tovább...
Aztán egy Tavaszi napsugár, mi
megcsiklandozza ajkad, olyan
mint a csók, izgalomba hoz,
újra élni akarsz,.....
Jó, hogy megint itt vagy Tavasz.
|
|