a tűzhányóból kitörő láva folyam,
felperzsel mindent, ami utjába van.

Ha vágyam becézed,
és érzem csókjaid,
kigyúl a testem
megolvasztva már is,
puha lesz a gránit is.

A vágyat ha érzem
elemészti testem.
Hatólj a falán át, s
repülni fog lelkem.
Oly nagy szerelmem!

Ha elcsitult a vágyunk,
csendes már az ágyunk,
boldogságtól ragyogva,
magadhoz ölelsz lágyan,
már újra éled a vágyam!

Az égő láva oly sokáig hömpölyög.
Nem oltja az sem ha esik, vagy dörög.