Meséld el
Én drága, sértődőtt kedvesem
meséld el, mi fáj a lelkeden?
Mi az mi szivedben terem,
Bizalmatlanság vagy szerelem?
Ne menekülj a csönd otthonába!
Dübörgő lelked csöndes hatalma
felejteti mi rossz, mi bántó.
Hallgass reá, légy megbocsájtó.
Tudjál szeretni, ismerd a szót.
Igazat mondj, ne csak a valót!
A való az okozat, igaz az ok,
Mondd a választ türelmes vagyok.
Kinzó bánat, féltő ragaszkodás?
Öröm sugár, vagy fénylő ragyogás?
Érzéseid zsufolt birodalmát, tedd
tágassá, használd a szó hatalmát!
A szót, mi néked porfelhők hada.
Kérlek becsüld meg, ne légy mostoha!
Ha igazat beszélsz értékes marad.
Nem veszti fényét az érzés megmarad .
|
|