Az éjszaka elcsábit,
sétára indulok.
Az éj bársonyában,
holdfény ragyok.

Mellettem áll meg az égi bárka,
Holdsugár herceg hívogat rája.
Mint megbabonázott lányka
indulok, s karjaiba bújhatok.

Féltőn óvja testemet,
szerelmesen dédelget,
édes szavakat súg fülembe,
csókot sóhajt a  szememre.

És álmodom tovább,
hiszem mit mond, de bánom
hogy ez nem valóság,
csak egy szerelemittas álom.