Talán aznap, mikor kitört a vihar, indultál felém. Még engem biztattál,.. álmodni merjek! Szavaid igéretével mosolyom követelted. Nem nagy szavakkal, de csillogó reménnyel, félénk félmosolyom találkozott tiéddel. Mikor egymásra találtak ragyogott a nap, és mint szomjas vándor, ittunk fénylő sugarakat.
