Szerető....a fény
Lassan ereszkedik az Alkony.
Féljek? Gondolja megijeszt!?
Nem félek Tőled fényvadász!
A Te szerelmed fekete gyász,
érzésed egyre bizonygatod, s
reméled a szerelmem kapod.
De ölelésed, lelkem bánata,
sötéten fájdalom, nincs szava.
Érkezésed szürkület vitéze,
rövid, mint egy gyertyavége.
Ellobbansz, messzire szállva,
s rábízol a fekete éjszakára.
Az éj, legalább őrzi álmom,
bársonyával betakarva , félt
és ha dereng a hajnal végre,
elmenekül, de kiküld a fényre.
Ő cirógat, ajkam csókolgatja,
.....nevessek rá a kelő napra.
Félnapot van velem, s fogja
a kezem, szinte süt szeme.
Szellő sóhaján küld üzenetet.
Csak körbe rohanom a földet!
Holnap megint veled leszek,
sugaraimmal forrón szeretlek! | |
|
|