Rabod vagyok
Az éjjel rabul ejtett, s mint csillogó csodát, nekem adta az ég, minden csillagát.
Fényben pihentem, sötét éjszakában. Átölelt a csönd, s ringatott magában.
Szemem lecsukodott. S meglepett az álom. Arra kért, táncoljunk az égi karneválon.
Ő, az én kedvesem, vágyaimnak álma. Boldogan öleltem, s nevettem reája.
Érintése volt a tűz, s ölelése bársony. Élhetünk ezer vihart, őt mindig megtalálom.
|
|