Rabod vagyok
Az éjjel rabul ejtett,
s mint csillogó csodát,
nekem adta az ég,
minden csillagát.

Fényben pihentem,
sötét éjszakában.
Átölelt a csönd, s
ringatott magában.

Szemem lecsukodott.
S meglepett az álom.
Arra kért, táncoljunk
az égi karneválon.

Ő, az én kedvesem,
vágyaimnak álma.
Boldogan öleltem,
s nevettem reája.

Érintése volt a tűz,
s ölelése bársony.
Élhetünk ezer vihart,
őt mindig megtalálom.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7119