Menj Apám! Elengedlek.....
|
Mikor apa meghalt, úgy éreztem ez nem lehet igaz!!
Az Élet kegyetlen...
A testét eltemették ,de a lelke itt maradt.
Nem tudtam elengedi Őt.
Hangokat hallottam...ahogy nyílik az ajtó...
zörren a kulcs zárban....kopogás az ajtón...
motozás a másik szobában.
Ez igy ment egy hétig. Akkor egy este
kimentem a temetőbe. Február volt , hideg,
erősen szürkült, és mire a temetőbe értem
már teljesen besötétedett.
Nem láttam senkit , csak a szél kerülgetett kitartóan,
de most nem féltem, ott volt velem az apám.
Megálltam a sírnál, és azt suttogtam:
- Menj apa. Elengedlek...csak integess nekem... apa...
A koszorúkon lévő szalagokat lassan
fújni kezdre a szél, és szinte egyszerre
lebegtek felém. Lassan csorogni kezdett
a könnyem, és éreztem most köszöntünk
el egymástól mindörökre, de az emléke
örökre a szivemben marad.
Azóta lassan évek teltek el, és én azóta nem hallom
a hangokat, de ma is úgy érzem, mikor elengedtem,
integetett, az én drága jó Apám. |
|
|