Az éj leple alatt
Csillagok beszélnek róluk halkan.
Nem számit , tél vagy tavasz van.
Irigykednek a szerelmes párra,
szerelmük szoros kapcsolatára.
Az Éjszaka leple, rejtegeti titkát.
Szél suttogja szerelmének hangját.
Csókjától villámok cikáznak,
sóhaja, hűsítő szellő a fáknak.
A Pirkadat, már néha vigasztalja.
Ne sírj kérlek, nem hagy magadra!
Visszajön hozzád, hisz Te is tudod.
Ne szomoritsd, fáj neki bánatod.
A sötét Éj, féltőn öleli kedvesét.
Még egy mosoly, elsuttogja nevét.
Tűnő Éjszaka, az égen pirral.
Nyíló lepel, és kilép a Hajnal.
|
|