Az Éjszaka, mint
szerető Kedves,
csókkal boritja ajkam,
van rajta hatalmam, mint
szerelmének rajtam.
Csókjára ébredek.
Már a búcsuzásnál
a jöttére várok, s
minden kitalálok
azért, hogy maradjon.
Elrejtem kedvenc
csillagát, és csendes
sötétbe rejtem a
hálószobámat.
De hiába. Lassan
leplét felemelve,
távozni szeretne.
Szememből a könnyek
harmatként esnek,
Napnak melegétől,
már párává lesznek.
Mire jön az éjjel,
ezer csillag fénnyel
mutatják az utat,
hogy szerető Kedvesem,
csókkal boritsa ajkamat.