Már a hangod zavarba ejtett,
s én, vágytam a szerelmed.

Mikor átöleltél,
lelassult az óra,..
...megállt az idő
az első édes csókra.
A vágyunk ölelkezett, s
mert nagy volt a csönd,
...ajkunkról a sóhaj,
szépen ráköszönt.

Fogadta, mint a kincset,..
boldogságunk benne fénylett.

A csönd egyre csodálkozott,
nem beszélek, de mit hallok?

Tőled azt, hogy úgy szeretlek!
Majd a választ,..szeretlek Téged!

Boldoggá lett, táncba kezdett.
Hangját lelkébe zárva,
szerelemről énekelt magába.
S mi a sötét ég bársonyába
ölelkeztünk,.... fény ruhába.
Szemed .....őrizte testem,
kezed símogatott, remegtem.
Féltőn öleltél magadhoz,
így utaztunk el a naphoz...

De vissza kellett jönnünk,
hogy indulhasson az óra.
Az idő is szállni kezdett,
de még suttogott fülembe,

Jó volt veled szeretni, most
boldogság van a szívembe.